Katrina Turner

Ki vagyok, és hogyan kezdődött az utam
Játékvezetőként helytállni, dolgozni, és közben kisgyermekes anyának lenni – igazi zsonglőrködés.

Már 6 éves korom óta kötődöm a hokihoz – Nelsonban nőttem fel, és ott kezdtem el játszani.
13 évesen kezdtem el klubszinten bíráskodni, hogy visszaadhassak valamit a sportnak, ami ennyit adott nekem. Ekkor kezdtem el részt venni a hazai új-zélandi utánpótlás tornákon, az első ilyen eseményem a 2004-es Collier Trophy volt (13 éven aluliak tornája) Christchurch-ben.

Lépésről lépésre haladtam felfelé az új-zélandi tornák rendszerében, mígnem 2011-ben megkaptam az első nemzetközi kijelölésemet a Fidzsin rendezett Oceania Pacific Cupra – ez volt az első ízelítőm a nemzetközi mezőnyből.
2015-ben először kaptam lehetőséget a National Hockey League-ben (Új-Zéland legmagasabb szintű bajnoksága), majd hamarosan lehetőséget kaptam, hogy Bredában (Hollandia) vezessek mérkőzést egy 6 nemzet tornán – itt szereztem meg a nemzetközi jelvényt.

Első felnőtt válogatott mérkőzésemet Nelsonban vezettem (Új-Zéland – Argentína), majd az elmúlt években több tesztsorozatra és nemzetközi tornára is kijelöltek:

• Melbourne – 4 nemzet tornája

• Bangkok – Hockey 5s olimpiai selejtező a fiataloknak

• Hirosima – World Series döntőtorna

2021-ben kijelöltek a Junior Világbajnokságra, amelyet Dél-Afrikában rendeztek volna decemberben, azonban nem tudtam visszatérni Új-Zélandra az esemény után, mivel nem kaptam MIQ (Managed Isolation Quarantine) helyet, így vissza kellett lépnem.
Nem sokkal ezután kaptam meg a lehetőséget, hogy játékvezetőként részt vegyek a Nemzetközösségi Játékokon – ez hatalmas mérföldkő volt számomra.

Hogyan készültél fel a 2022-es Birminghami Nemzetközösségi Játékokra?
A felkészülésem három fő pillérre épült.
Az első a fizikai állóképesség, hogy meccsre kész állapotban legyek. Napi kétszer edzettem: reggelente 5–10 km futás, délben CrossFit – így biztosítva, hogy fizikailag bírom a legmagasabb szintű mérkőzéseket. Emellett hétvégente 1–2 klubmeccset is vezetek, felváltva a Premier férfi és női bajnokságokban, hogy meccsrutint szerezzek.

A második fókuszpont a mérkőzésanalízis: különféle játékszituációkat tartalmazó videókat nézek, és elemzem a helyzetet, a döntést, illetve annak kimenetelét. Ezt önállóan és a Nemzetközösségi Játékok játékvezetői paneljének tagjaként is végezzük – van egy közös platformunk, ahol feltölthetjük a klipeket, és megoszthatjuk a véleményünket.

A harmadik elem a mentális felkészülés, amiben őszintén szólva nem vagyok annyira fegyelmezett, mint szeretném. Leginkább úgy oldom meg, hogy a kutyasétáltatás közben – miközben a kisfiam a babakocsiban van – mentális felkészüléssel kapcsolatos podcastokat hallgatok: például a nyomáskezelésről, fókuszról, jelenlétről.

Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok az utazás során?
Nehéz egyetlen dolgot kiemelni, mert az egész élmény életre szóló volt.
A legmeghatározóbb pillanat számomra az első mérkőzésem volt: India – Ghána. Ez volt az első nemzetközi meccsem három év kihagyás után, és az út, amely ide visszavezetett (a szülés és a visszatérés) még értékesebbé tette ezt a pillanatot.

A nézők főként Wales szurkolói voltak, akik a következő meccsre vártak, mégis Ghánát buzdították – ez tökéletesen megtestesítette a „barátságos játékok” hangulatát, amit a Nemzetközösségi Játékok képvisel.

Egy másik csúcspont az India – Kanada mérkőzés volt, egy kemény, kiélezett párharc. A meccs győztese jutott az elődöntőbe, így különösen nagy tétje volt.